• Portfólió átvizsgálás
    Portfólió átvizsgálás

    Teljeskörűen és objektíven átvizsgáljuk meglévő pénzügyi megoldásait, szerződéseit, s egy analízis során javaslatokat fogalmazunk meg élethelyzetével és céljaival kapcsolatban.

    Bővebben...
  • Pályázatok
    Pályázatok

    Egy vállalkozás életében kiváló lehetőséget jelent vissza nem térítendő támogatások elnyerése. Az Ön cége sem maradhat le egyetlen, számára releváns támogatásról sem! 

    Bővebben...
  • Befektetések
    Befektetések

    Megtaláljuk az Ön számára legjobb megoldásokat, melyekkel eligazodhat a befektetési lehetőségek rengetegében. 

    Bővebben...
  • Pénzakadémia Alapítvány
    Pénzakadémia Alapítvány

    A Pénz-Navigátor számára fontos a társadalmi felelősségvállalás, ezért kiemelt támogatói vagyunk a Pénzakadémia Alapítványnak, amely a pénzügyi kultúra fejlesztéséért dolgozik.

    Bővebben...
  • Cafeteria
    Cafeteria

    Ha kérdése van a cafeteriáról, itt megtalálja a választ. 

    Bővebben...
  • Nyugdíjtervezés
    Nyugdíjtervezés

    Időszerű és felkészült tervezéssel elérhetjük azt, hogy időskorunkban elfogadható színvonalon éljünk, s felkészüljünk a megnövekedett kockázatok kezelésére. 

    Bővebben...
  • Főoldal
  • Pénzügyi stratégiák
  • Nyugdíjhelyzet
  • Nyugdíjhelyzet

Nyugdíjhelyzet

nyugdijhelyzetA jelenlegi magyar nyugdíjrendszer pillérei

  • az első két elem a kötelező pillérek (állami TB rendszer, illetve a magán nyugdíjpénztárak),
  • a harmadik az önfinanszirozás eszköztára (önkéntes pénztárak, NYESZ, egyéb önálló befektetések),
  • a negyedik a foglalkoztatói nyugdíj, és
  • az ötödik az elfelejtett generáció.

Első pillér – az állami nyugdíj

Az állam a beszedett járulékokból öregségi nyugdíjat fizet a jelenlegi nyugdíjasoknak. De emellett ebből a pénzből fizeti a rokkantsági nyugdíjat, az árvaellátást, az özvegyi nyugdíjat stb.

A legújabb magyar nyugdíjrendszert az 1997. évi reformok vezették be 1998. január 1-jétől, azonban a rendszer beindulási ideje 15 év, 2013-ig a nyugdíjjáradékok döntő többségét még kizárólag a korábbi felosztó-kirovó rendszerben fogják indítani. A reform két új pillért is bevezetett.

Mitől is inog ez a pillér?

Gondoljunk a magyar korfára, és a demográfiai tényezőkre. Az 1950-56 között születettek, így 65 évesek, azaz nyugdíjjogosultak 2015-2021 között lesznek. Egyes becslések szerint lesznek olyan évek, amikor egyidejűleg az átlagos nyugdíjba vonulók kétszerese 35O-4OO ezer ember fog nyugdíjba menni. Ez annyira felborítja az aktív és passzív népesség arányát, hogy a legkritikusabb években mindössze 1,8 millió produktív szférában dolgozó munkavállaló fog szemben állni a nyugdíjasokkal, az eltartottakkal, a minimálbéren bejelentett jelentéktelen járulékot fizetőkkel, a munkanélküliekkel és az improduktív költségvetési szférában dolgozókkal, akik összlétszáma közel 8 millió fő.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez az időszak pont egybe fog esni a magánnyugdíj pénztárak beindulásával szükségszerűen bekövetkező természetes deficittel, amikor is egy olyan kasszából kell a megnövekedett létszámú nyugdíjasok ellátmányát kifizetni, amelynek a bevételéből hiányzik a magán nyugdíjpénztári tagok 8 %-os hozzájárulása.

Második pillér – magán nyugdíjpénztárak – "az eltemetett lehetőség..."

A felosztó-kirovó rendszer egyre növekedő terhei miatt hozták létre a magánnyugdíjak rendszerét. Minden első munkavállalónak valamely magán-nyugdíjrendszer tagjává kellett válnia, az általa választott nyugdíjalapba, azaz magánnyugdíjpénztárba történő belépéssel. Nem volt meghatározva, hogy melyik nyugdíjalapot kellett választani, de egybe kötelező volt a belépés 1998 és 2010 között.

A korábban munkaviszonnyal rendelkezők pedig választhattak, hogy melyik rendszerbe szeretnének befizetni. Több lehetőségük is volt, az első, hogy maradtak csak a felosztó-kirovó rendszer tagjai. A második pedig, hogy mind a korábbi, mind az új magánnyugdíj rendszerbe is fizetnek. A munkavállalók mintegy 50 százaléka használta ki ezt a lehetőséget.

2006-ban 2,6 millióan voltak ilyen nyugdíjpénztárnak a tagjai. A törvényes nyugdíjkorhatár elérése után járadékként fizetik ki a befizetett összeget, hozzáadva a hozamot, és levonva a költségeket, a nyugdíjpénztárak. A nyugdíjkorhatár elérése előtt nincs lehetőség arra, hogy a befizetett összeget visszakapja a pénztártag.

Az volt a terv, hogy akik 15 évnél kevesebb ideje fizetik a megfelelő összeget, annak a nyugdíjpénztárak egy összegben fizetik ki az eddig befizetett pénz. A 20 éve fizetőknél viszont járadék formájában, havi részletekben fizetik ki a nekik járó összeget.

Ennél a rendszernél nem volt lehetőség rokkantsági nyugdíj kifizetésre, így próbálta az állam korlátozni a jogtalanul rokkantságot igazoló emberek próbálkozásait.

A magán nyugdíjpénztárak azonban ugyanúgy a jövedelemeltitkolás problémáitól terheltek, mint az első pillér, hiszen aki a ténylegesen élvezett jövedelménél jóval kisebbet vall be, annak a 8 (2011.12.01-től 10) százalékos járuléka is kisebb lesz.

A választható portfólió 2008. január 1-jétől esedékes bevezetése ugyan lökést adott ennek a szektornak, de alapproblémáját nem oldotta meg. Amíg 2006–ig a pénztárak többnyire valamivel az inflációs szint felett teljesítettek, addig 2007–ben 2 kivételtől eltekintve (Axa, Prémium) nem tudták túlteljesíteni a 7,4 %-os pénzromlás ütemét. Megalakulásuk óta először a magán nyugdíjpénztárak túlnyomó többsége negatív reálhozamot produkált. Az azóta eltelt években a teljesítményük továbbra sem hatékony, s a gazdasági válság következtében sokan tapasztalták, hogy tőkéjük értéke nem éri el a befizetéseik mértékét.

A magán nyugdíjpénztárak előnye az első pillérrel szemben az egyéni számlavezetés, és – haláleset bekövetkezésekor – a tőke örökölhetősége volt.

A 2010-es év végi változások során a magán nyugdíjpénztárak vagyona, vagyis a tagok befizetései átkerültek az állami nyugdíjrendszerbe, s a pénztárakban nagyságrendileg 100 000 fő maradt. Ők a jövőben nem gyarapítják az állami nyugdíj szempontjából fontos szolgálati éveik számát, tehát nyugdíjat szinte kivétel nélkül (eltekintve azon pénztártagoktól, akik már 2010-ig összegyűjtötték a teljes állami nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati időt) a magán nyugdíjpénztári megtakarításaikból kapnak. Az a közel 3 millió fő, aki visszalépett az állami rendszerbe, ő „beleegyezését adta", hogy magán nyugdíjpénztári tőkéje átkerüljön a társadalombiztosítás kasszájába, így ők a nyugdíjukat csak az államtól várhatják.

Amíg az első pillér – és korábban a második – valamelyikét választani kötelező, addig a további pillérek az egyén választására vannak bízva és az öngondoskodás, önfinanszírozás eszközrendszerébe tartoznak. Mivel az első két rendszer még mindig nem volt elegendő arra, hogy az egyre növekvő számú nyugdíjast az állam hatalmas veszteségek nélkül el tudja tartani, ezért bevezettek egy harmadik rendszert is, ami már az önfinanszírozást próbálja támogatni, és önkéntes alapon működik. Ide tartoznak az önkéntes nyugdíjpénztárak, a nyugdíj előtakarékossági számlák, és minden egyéb önkéntes alapon történő nyugdíj célú megtakarítás.

Harmadik pillér – Önfinanszírozás

a) Önkéntes nyugdíjpénztár

A kötelező járulékon kívül mindenki további összeget fizethet valamely önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba. 2006-ban 1,3 millió tagja volt ennek a rendszernek.

A tagdíjak állami támogatást élveznek, ami a személyi jövedelemadóból érvényesíthető, ennek mértéke 30% maximum évi 100.000 Ft-ot (a 2020. előtt nyugdíjba vonulók számára maximum évi 130.000 Ft) Amennyiben több, eltérő típusú önkéntes pénztárba (pl. önkéntes nyugdíjpénztár és önkéntes egészségpénztár) fizet be, akkor a visszaigényelhető adóösszege a két pénztárból együttesen maximum 120.000 Ft lehet. A nyugdíjpénztári állami támogatás nincs jövedelemkorláthoz kötve.

Az önkéntes nyugdíjpénztárakban tartott megtakarítás adómentes, 2010.01.01 óta viszont a munkáltatató által fizetett rész adókötelessé vált. Az adó aktuális mértéke elérhető itt.

Abban az esetben viszont, ha 10 év után a nyugdíjkorhatár elérése előtt kéri vissza a pénzt a befizető, azt le kell adózni. Ma közel 70 ilyen nyugdíjpénztár működik, ezen belül is 15 társasághoz tartozik a tagok 80 százaléka. Ennek a szegmensnek a növekedése erősen függ a munkavállalók jövedelmének alakulásától.

A harmadik pillér, vagyis az önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztár nagy gondja az, hogy túlságosan alacsonyak a befizetések: csupán 4-6 ezer forint havonta az átlagos takarékoskodó esetében. Ugyanakkor, bár kicsit jobbak, mint a magán pénztárak esetében, de valójában alacsonyak a reálhozamok. Ezen az állami támogatás sem segít, hisz az csak az újonnan befizetett összegre vonatkozik, nem a teljes tőkére.

Ezért ezt a formát nyugdíjba menés előtt 5-10 évvel érdemes elkezdeni. Korábban inkább egyéb, nagyobb hozamú befektetést célszerű bevállalni, ha van rá anyagi lehetőség.

b) Nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ)

Magyarország 2006-ban vezette be a nyugdíj előtakarékossági számlák rendszerét, amelyet gyakran elkülönítve „negyedik pillérként" is emlegetnek. Ezeket az önkéntes nyugdíjszámlákat bankok, illetve brókercégek működtetik. Az ezekre a számlákra befizetett összegeket befektetik, ami mind a piacnak, mind a befizetőnek előnyös lehet, ennek ellenére az ezt a formát használó ügyfelek száma töredéke a vártnak.

A NYESZ főbb jellemzői:

  • Egyéni befektetés kezelés.
  • Hosszú távú, államilag támogatott megtakarítási forma.
  • Az egyén befizetései után 30 százalék, maximum 100 000 forint adókedvezményt kap. A nyugdíjkorhatárt 2020 előtt elérők számára az adókedvezmény összege maximum 130 ezer forint.
  • Az előtakarékossági számlát érintő állami támogatás önálló, nem kerül összevonásra más önkéntes megtakarítás kedvezményével.
  • A befektetések hozama árfolyamnyereség-, és kamatadómentes.
  • Minden befizetést követő első tranzakció a befizetett összeg erejéig díjmentes.
  • A számlán lévő megtakarítás örökölhető.

Nyugdíjszolgáltatás akkor nyújtható a nyugdíj-előtakarékossági számláról, ha a tulajdonos a jogszabályok alapján jogosult nyugdíjra és a számla felmondására a számlanyitás adóévét követő harmadik adóévben vagy azt követően kerül sor.

Mivel ez a számla csak nyugdíjcélra használható, szerződést kötni, csakúgy mint az önkéntes pénztáraknál maximum 5-1O évvel a nyugdíjba vonulás tervezett ideje előtt érdemes.

Ez a konstrukció azonban csak a pénzügyi profiknak való, mivel itt sem tanácsot, sem befektetési tájékoztatást nem kapnak az ügyfelek. Igaz, emiatt a számlavezetési díj is alacsony, ám az alapkezelői díjakról ez már nem mondható el. A NYESZ a tőzsdének hasznos, de a várható nyugdíjas tömeg ellátásának gondját nem oldja meg – már csak azért sem, mert mindössze hpár tízezer embernek van ilyen számlája.

c) öngondoskodás jegyében kötött üzleti alapú élet- és nyugdíjbiztosítás

Ez az a megtakarítási forma, amelyek között már lehet találni olyanokat, amelyek tőkejövedelem képzésre is alkalmasak, így az egyén számára kapaszkodót nyújthatnak ahhoz a természetes törekvéséhez, hogy függetleníteni tudja magát a nyugdíj intézményétől.

Ilyen független jövedelem képzésre a részvényalapokat is tartalmazó unit-linked, befektetési egységhez kötött biztosítások a legalkalmasabbak. Ha ezeket jól menedzselik, hosszú idő átlagában minden egyéb lehetőséget meghaladó (betét, kötvény, állampapír, ingatlan stb.) hozamot eredményezhetnek. Nem szabad azonban őket összekeverni a vegyes típusú biztosításokkal, amelyek komoly biztosítási költségeket tartalmazva jóval kisebb haszonnal kecsegtetnek.

A unit-linked biztosítások ugyanis minimális biztosítási elemet tartalmaznak, (így a díjuk is elenyésző) épp csak annyira biztosítások hogy a PSZÁF-pecsétet kiérdemelve alkalmasak legyenek a biztosításból fakadó adó- és egyéb jogi előnyök (kamatadó mentesség, árfolyamnyereség-adó mentesség, per- és illetékmentesség, a törvényes öröklési rendet figyelmen kívül hagyó, attól eltérő öröklési lehetőség stb.) igénybe vételére.

Az önfinanszírozási lehetőségek közül ez a forma nagyon alkalmas arra, hogy a munkába lépés első pillanatától kezdve, kevésbé profi befektetők számára is reális lehetőséget nyújtson a pénzügyi önállóság minél rövidebb idő alatt történő megteremtéséhez, azaz nemcsak a nyugdíj, hanem már jóval fiatalabb korban, az egyéb jelentősebb életcélok eléréséhez is hozzásegít.

2014 január 1-től megjelent az un. nyugdíjbiztosítás is, amelyre 20%-os adókedvezmény jár (maximum 130.000 forint/év). Ennek előnye az adókedvezmény mellett, hogy egyéni portfólió alakítható ki, s a befektetési alapok széles spektruma elérhető, így a tőkegarantált és pénzpiaci alapoktól kezdve a vegyes eszközalapokon át a részvénypiacokig szabadon válogathatunk. A 20%-os adóelőnyért cserébe mindössze annyit kell vállalni, hogy nyugdíjas korunkig nem veszünk ki pénzt a számláról.

Negyedik pillér – a foglalkoztatói nyugdíj

2008. január 1-től bővültek az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségek. A foglalkoztató is hozzátehet munkavállalója leendő nyugdíjához, ha szerződést köt valamelyik nyugdíjszolgáltatóval.

Az Európai Unió régi tagállamaiban a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények a nyugdíjrendszer II. pilléreként működnek és fontos szerepet játszanak a nyugdíjcélú megtakarítások között. A már kialakult hazai nyugdíjrendszerbe új pillérként lép be a foglalkoztatói nyugdíj.

Ezzel olyan önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási forma teremtődik meg, melynek középpontjában a foglalkoztatói kötelezettségvállalás áll.

Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részvénytársasági formában működhet. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményt alapíthat a foglalkoztató, valamint bank, biztosító részvénytársaság és befektetési társaság. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények mindegyike a vele szerződő foglalkoztatóknak is kínálhat nyugdíjkonstrukciókat. A nyugdíjszolgáltatók a PSZÁF felügyelet alatt állnak.

A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményhez bármely foglalkoztató csatlakozhat, hogy munkavállalóinak foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciót biztosítson. A csatlakozás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény és foglalkoztató között megkötött szerződéssel jön létre.

Munkavállalói tagság

Tag az lehet, aki az alapító vagy a csatlakozó foglalkoztatóval munkaviszonyban áll és a munkaszerződése tartalmazza a foglalkoztató kötelezettségvállalását a hozzájárulás megfizetésére. A tagsági jogviszony a munkaszerződés megkötésével, illetve módosításával jön létre. A munkaszerződésben rögzíteni kell a nyugdíjkonstrukcióra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukciónál a hozzájárulás mértékét, szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukciónál pedig az ígért nyugdíjszolgáltatást.

A tagi számlán jóváírt összeg a tag tulajdona. A nyugdíjkonstrukció azonban tartalmazhat olyan kikötést, hogy a felhalmozás csak egy meghatározott munkaviszonyban töltött idő után válik a tag tulajdonává. Ez az időszak legfeljebb 5 év lehet. Amennyiben a tag munkaviszonya ennél rövidebb ideig tart, az addig megszerzett jogosultságokkal nem rendelkezhet.

A tagsági jogviszony alapja a munkaviszony. A tag munkaviszonyának megszűnésekor dönthet arról, hogy felhalmozott jogosultságait a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben hagyja (nyugvó jogosultságként), vagy átlép az új foglalkoztatójának foglalkoztató nyugdíjszolgáltató intézményébe.

Tekintettel arra, hogy a tag kedvezményezettet is jelölhet a szerződésben, halála esetén a nyugdíjszolgáltatás nem vész el, hanem a megjelölt kedvezményezett, ennek hiányában pedig a törvényes örökös örökli azt.

Nyugdíjszolgáltatások

A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás lehet egyösszegű kifizetés, határozott idejű járadékszolgáltatás, életjáradék szolgáltatás, illetve ezek kombinációja. A tag a szolgáltatásra a nyugdíjkorhatár betöltésével, illetve amennyiben a nyugdíjkonstrukció ilyen kikötést tartalmaz, a várakozási idő eltelte után válik jogosulttá. A tagra irányadó nyugdíjkorhatár a társadalombiztosítási nyugdíjra való jogosultsággal egyezik meg. A nyugdíjszolgáltatás írásban kérelmezhető, megjelölve a választott szolgáltatást.

Bár erről az utolsó pillérről nagy gyakorlati tapasztalattal még nem rendelkezünk, de az bizonyos, hogy egy labilis rendszert, labilis lábakkal csak időlegesen, átmenetileg lehet megtámasztani, és nagyon könnyen össze tud omlani. Ezen sajnos a masszívabb lábakon álló öngondoskodási pillér egyedül nem képes változtatni, de azon igen, hogy az egyén számára kapaszkodót nyújtson ahhoz a természetes törekvéséhez, hogy függetleníteni tudja magát egy ingatag rendszertől.

Ötödik pillér az elfelejtett generáció

Különösen fontos ez, a mai 45-5O évesek számára, akik ugyan már a Ratkó korszak után születtek, mégis ők a nagy vesztesei ennek az egész átalakulási folyamatnak. Ők azok, akiknek munkaképes időszakukat derékba törte az átalakulás, ők azok, akik, ha valamilyen okból kifolyólag pl. mert összevonták, leépítették, eladták, tönkrement stb. a munkahelyük nem, vagy nagyon nehezen találnak munkát. Ahhoz fiatalok, hogy nyugdíjba menjenek, de ahhoz öregek, hogy állást találjanak. Ők azok, akik számára az idő előtti nyugdíjba vonulás, a leszázalékolás már nem reális alternatíva, mert ezeket a kiskapukat már becsukták.

Ők azok, akik a legnagyobb terheket viszik, mert egyszerre kell gondoskodniuk idős, beteg szüleikről és iskoláskorú gyermekeikről, és most még a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás reformjának a gondját, terheit is legnagyobb részt az ő nyakukba akarják varrni.

És ők azok, akiknek a nyugdíját már a nettó fizetésből számolják, de adózik utána, az ő nyugdíjuk már nem lesz valorizálva, azaz a korábbi, alacsonyabb keresetű évek nagyobb szorzóval figyelembe véve, hanem egyen szorzót kap. Igaz ugyan, hogy életük első felében befizetett járadékaik révén a TB kassza nyereséges volt, igaz a többletet a költségvetés feneketlen zsebe évtizedekig elnyelte, és most mégis azt mondják nekik, hogy pardon nincs elég pénz a nyugdíjuk kifizetésére.

Ezúton tisztelettel figyelmeztetni kell őket, ha képesek rá, lépjenek, tegyenek valamit jövendő nyugdíjuk érdekében, mert Ők az el- és kifelejtett generáció.

Ha ez a kérdés egy picit is elgondolkodtatta, vegye fel a kapcsolatot velünk, kérjen egy objektív, független szakvéleményt és egy díjmentes konzultációt!

Jelentkezzen itt!